Ottó, I., Nagy, a Liudolfing nemzetségből (912. okt. 23.-Memleben, 973. máj. 7.): német-római császár. - I. Henrik kir. fia. 936: róm. (tkp. ném.) kir. 938-41: a ném. törzsi hg-ek első lázadásakor a békétlen családokat rokoni kapcsolatok kiépítésével igyekezett uralmához kapcsolni. 950: legyőzte Boleszláv cseh hg-et, Cseho-ot hűbérbe vette, 951-55: első itáliai háborújában alávetette É-Itáliát. 953-54: a hg-ek második lázadása. Birod. pol-jában ezután az Egyh-ra támaszkodott (a pp-kinevezés jogát saját kézbe vette, az egyh. immunitást kiterjesztette a világi ter-re, egyh. birtokokat megadóztatott, az üresedésben lévő ppi székek jövedelmét fölhasználta). 955. VIII. 10: a Lech mezején (Ágosta mellett) legyőzött egy kalandozó m. sereget. 955. X: győzött szlávok fölött. Hódítását kiegészítette a misszionálás az Elba és Odera közti szlávoknál (magdeburgi érsség, brandenburgi, havelburgi, zeitzi, merseburgi és meisseni ppségek alapítása). 961-65: második itáliai hadjáratában hűbéresévé tette a p-t. XII. János 962. II. 2: Rómában cs-rá koronázta. 963: ~ letette az ellene fölkelő XII. Jánost, s helyére VIII. Leót ültette. 966-72: harmadik itáliai hadjárata Bizánc D-itáliai érdekeltségeit veszélyeztette. 972: fiát és örökösét (II. Ottót) Theophanu bizánci hgnővel házasította össze. A K-i birod. elismerte ~ cs-ságát. 973 húsvétján quedlinburgi udvarában fr., dán és szláv követek mellett fogadta →Géza fejed. megbízottait. Uralma lezárta a korai ném. áll. megszilárdítását. A cs-ság visszaállítása és a p-ság alávetésének erőszakolása mégis kedvezőtlen irányba fordította a ném. pol-t, amely hamarosan a belső ügyek elhanyagolásához vezetett. Ba.J.

Meyers XVIII:14. - Fleckenstein 1980:140. - Engel-Holtz 1990:33.